4. FEJEZET ~ AJÁNDÉK

 Az ágyamat rajtam kívül senki más nem foglalta el. El sem tudtam volna képzelni, hogy mi lett volna, ha reggel anyu vagy apu benyit és egy fiút találnak mellettem. Azt hiszem kaptam volna egy kis felvilágosítást a szex veszélyeiről és hasonlókról. Még a gondolatba is belepirultam, hogy én valaha is meztelenül mutatkozzak egy fiú előtt. Egyeltalán tényleg beszéltem az éjjel Justinnal? Mintha csak egy álom lett volna. Egy távoli álom. Az elkalandozott gondolataimat az szakította félbe, hogy az órára pillantva épp most csöngettek be kémiára.
Basszus! Hol vannak ilyenkor a szüleim, hogy szóljanak "Kislányom, elkésel!". Ja... dolgoznak.

                                              °_____°
-Ms. Strope! Látom vette a fáradságot, hogy megtiszteljen minket a jelenlétével.-halk kuncogás morajlott végig a termen.
-Tanár úr, kérem. Ne hibáztassa Ivyt. Csak Justinnal volt egész nap, ő kérte ki a suliból és egész éjjel együtt voltak, ezért késett. Túlságosan KIMERÜLT.-felelte gúnyosan Kristine.
Teljesen elpirultam. Megaláztatás miatti szégyen és düh keveredett bennem. Mi a francról tudhatnak ők? Semmiről. Ahogy magam sem.

                                            °_____°

Tesi órán megütöttem a csuklómat és elkezdett feldagadni, így kiengedtek az orvosiba. Visszafelé menet beindultam az öltözőbe, de halk motoszkálást hallottam. Belestem az ajtón és csodák csodájára Justint találtam bent az egyik pad fölé hajolva.
-Mit csinálsz a cuccaimmal?-kérdeztem magamból kikelve, ugyanis a táskámban turkált.
-Most lebuktam. Épp ajándékot akartam rakni a táskádba.-odanyújtott nekem egy karórát.
-De hisz ez az enyém!
-Meglepetés!
-Na jó Justin ez nem vicces. Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Ez egy öltöző. Szerinted ide miért jön be bárki is?-húzogatta a szemöldökét.
-Egy LÁNY öltöző.-mutattam a lényegre.-De mindegy, úgyis beszélni akartam veled. Mondd el mi történt tegnap! Miért voltál az ágyamban, miért híreszteled a suliban, hogy veled voltam egész nap?-érdeklődtem.
-Először is, mert tényleg velem voltál egész nap. Másodszor pedig az este sokat ittál és nagyon bejöttem neked, kapóra jött az üres ház..... és gondolom innen már sejted.
-Ne hazudj! Emlékszem, hogy bejöttem a suliba és összefutottam Jeremyvel, akinek a kezén ott volt a seb, amit egyik éjjel egy állaton ejte.... MI a franc??? Miért hívott főnöknek?
-Mert nekem dolgozik futárként. A sebe pedig véletlen egybeesés, hogy pont ugyanott van mint a macskán.-felelte.
-Én nem mondtam, hogy az állat egy macska volt.....-rémültem meg.
-Fogd már be!-üvöltötte és ököllel belevágott a falba. Behorpadt az egész, de a kezének semmi baja nem esett.-Ezt ne mondd el senkinek! Oké? SENKINEK.
A szeme vörösen izzott és mély vonalak kezdtek a szeme körül kirajzolódni. Megrémültem. Oda sétált hozzám, így mikor beszélt a szája érintette az enyémet. Egyre halkabban szólt hozzám:
-Nem mondhatsz senkinek semmit!....Megértetted?.....Se..mi..mit.- Ajkát az enyémre nyomta, meg sem várva a válaszomat. Csókja édes, meleg, de birtokló volt. Kezét a fejem főlé a falnak támasztotta és odaszorított. Nem akartam ezt, de az ösztönöm vezérelt, így visszacsókoltam. Kellemes táncot jártunk,míg fel nem villant, hogy épp a bunkó Justinnal csókolózom. Épp el akartam húzódni, de ő hamarabb megtette.
-Szép a nyakláncod.-lihegte.
-Örökség.-néztem le féltett kincsemre.
Bólintott, majd elsétált.
-Megvan a nyaklánc. Ő az.-hallottam a folyosóról Justin hangját. Lenéztem a mellkasomra, de nem volt ott az ékszerem. Ellopta.