5.FEJEZET~ Khm..Az anyám??

Sziasztok!

Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, hogy ilyen sokára jött meg az új rész, de elég elfoglalt voltam mostanában. Megpróbálok legközelebb nem ilyen sokat váratni a részekre, de nem ígérhetek semmit.
Az új részről pedig, hogy szerintem kicsit rövid lett, de rajtatok múlik, hogy tetszik-e vagy sem. Ivy újabb meglepetésekbe botlik. De nem húzom az időt.
Jó olvasást!

Ki kéne derítenem, hogy mit jelent az "Ő az".  De hogy? Sétáljak oda hozzá és mondjam neki, hogy " Szia! Hallgatóztam tegnap és mit jelent, hogy ő az??" Persze. Nem vagyok bolond. Valamiért rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. 
Épp Julie jött velem szembe a folyosón, mikor beugrott. Hát persze. Ha nem kérdezem meg a bátyját, akkor magát Juliet. De ő megelőzött:
-Mi történt az öltözőben? Mit mondott Justin?? Mondj már valamit!!!!-kiáltotta magából kikelve.
-Nyugi, nyugi!! Mitől vagy ilyen ideges? -és elmondtam neki a történetet.-...de nem értem, hogy mit jelenthet ez. Julie, te nem tudod?
-Én..én..nem mondhatom el.-sütötte le a szemét.
-Miért nem? Nem mondom el senkinek. Ígérem.
-Nem erről van szó. Teljesen megbízok benned, de ezt Justinnak kell elmondania.
-Persze. És szerinted majd válaszolni is fog!
-Muszáj lesz neki-felelte Julie titokzatosan.

                                                                 °______°

Egész nap Justinnal próbáltam szóba elegyedni, de sosem sikerült. Mindig elment valahová, vagy a barátaival volt. Akkor más módszerhez kell folyamodnom.
-Justin! Beszélnünk kell most!-mondtam neki. El sem hiszem, hogy így mertem hozzá beszélni.
-Mi van cica? Elvesztetted a pórázt?-mondta gúnyosan. Roppant vicces volt mondhatom.
-Mondom beszélnünk kell és ez nem tűr halasztást. Mit jelent, amit tegnap mondtál az öltöző előtt??-Justin mintha elsápadt volna a szavaim hallatán, de hamar magához tért. Talán csak vibrált a szemem.
-Nekem te ne parancsolgass, oké??-a többiek közben szép lassan elslisszoltak rosszat sejtve. Őszintén én is elmenekültem volna.
-Csak magyarázatot várok, h..
-Neked én nem tartozom magyarázattal oké??-üvöltötte az arcomba. A lábaim megremegtek, de a természetemnél fogva, ha valaki üvölt velem, akkor azt nem hagyhatom szó nélkül.
-Ne üvölts velem mint egy kutyával! Csak egy rohadt válaszra várok végre!
-Hát azt nem kapsz.-mondta nyugodtan és hátat fordított, majd elindult.
-Julie nem ezt mondta.-mondtam szinte suttogva. Hirtelen megállt, vállán az izmok kidagadtak és hatalmas düh sugárzott belőle. Már féltem.
-Mit mondtál? Ne merd ide keverni a húgomat. Sőt. Azt ajánlom kerüld el messzire.-fordult már felém. Szemei vörösen izzottak.
-E...ez csak..egy ajánlat...nem kötelező megfogadni.
-Nem. Ez egy parancs volt.-és ott hagyott. A megkönnyebbüléstől, hogy elment, könnyek csorogtak végig az arcomon. A bensőmben valami erősen tiltakozott, már a beszélgetés elejétől fogva. Lecsúsztam a fal mellé és ott maradtam óra végéig. Igen. Megint lógtam óráról és Justinnal voltam. Ez kész.

                                                          °________°

A délelőtti kellemetlen eset után egy épeszű ember nem akarná megtudni a választ a kérdésre. De és nem vagyok épeszű. Legalábbis egyre inkább így érzem. Otthon az ágyamban azon agyaltam, hogy hogy húzzam ki belőle a megfelelő információt. Kint már sötét volt, anyuék aludtak. Justin szerintem sokáig fent szokott maradni. Ez az. Elmegyek hozzá. Gyorsan felvettem a pizsimre valami elviselhető ruhát és elindultam. Csendben lelopakodtam a régi lépcsőnkön és kiszöktem. A hideg, csípős szél átfújt a ruhámon, de az elszántságomtól nem éreztem. De hirtelen megtorpantam. Azt se tudom hol lakik. Elindultam hát a suli felé, és mint egy hívószóra megjelent az utcán az említett ember. Emlegetett szamár. Ezen még el is mosolyodtam volna, ha nem lenne, most komoly dolgom. El kezdtem rohanni utána, de beült egy fekete kocsiba és elhajtott. Találomra elindultam abba az irányba amerre ő indult. Már egy órája gyalogoltam és azon morfondíroztam, hogy visszafordulok, mikor megpillantottam a házat. Az Ő házát. Azt gondolná az ember, hogy egy hatalmas kastélyszerű házban lakik, de tévedtem. Egy kis kunyhószerű faház állta az erdő mélyén. A villany égett az étkezőben. Valaki vele szemben beszélgetett és kávét szürcsöltek. Legalábbis úgy gondolom, hogy kávé lehet. Jól szórakoztak. Közelebb settenkedtem az ablakhoz, de épp annyira, hogy még ne láthassanak. Aki az asztal másik oldalán, Justinnal szemben ült, nem más, mint....... nem hiszem el. Ez nem lehet igaz. Az anyám. Mégis mit keres itt??

-Örülök, hogy eljött Mrs. Strope. Akkor térjünk is a lényegre. -És kisétáltak a látóhatáromból.