2. FEJEZET~ Mint egy rossz Bud Spencer film...

     Másnap nyúzottan keltem. Úgy éreztem magam, mint akit légkalapáccsal ütlegelnek. Gyorsan felöltöztem, majd lementem a konyhába. Anyuék szokás szerint nem voltak itthon, de az este folyamán megtudtam, hogy sikerült munkát találniuk.

                                             °_____°

    A suliba érve Julie rögtön üdvözölt:
-Szia! Már azt hittem be sem jössz...... Valami baj van?
-Egyszerűen nem értem, hogy lehet , hogy egy ilyen aranyos lány, mint te, egy tapló húga legyen.
 Az órák lassan teltek. Kémián Danivel sokat beszélgettünk.
-Nincs kedved ma délután eljönni a kávézóba? Julie is jön velünk. Mit szólsz?
-Persze! Már azt hittem sosem hívsz meg.

                                          °_____°

A kávézóban minden simán ment, míg nem nagy zajt csapva be nem rontott egy magas, csinos lány.
Rögtön felismertem.
-Mégis mit képzelsz, hogy behúzol a pasimnak??? Azt hiszem már az elején el kell mondanom neked, hogy nem tudom mi volt az előző iskoládban, de itt egy SENKI vagy, úgyhogy húzd be a farkad és tűnj el a pasimtól!!!!!-rikoltozta magából kikelve Kristine, Justin Bieber barátnője. Más ilyenkor lehet, hogy halálosan megrémült volna, de engem ő csak egy ráncos, vén keselyűre emlékeztetett.
Úgyhogy mosolyogva visszaszóltam neki:
-Engem rohadtul nem érdekel Justin, mert maradjon is a te peched, hogy el kell őt viselned. De hogy megmagyarázzam azt a kis helyzetet, csak úgy mondom, hogy ő szólt be nekem a " jó seggemre" , úgyhogy nagyon is megérdemelte azt a pofont.
-Hogy mit mondasz?! Megöllek te rusnya dög!!
Ezzel nekem rontott és tépni kezdte a hajam. Én se tettem másként és behúztam neki egyet az orrába. A civakodásnak az vetett véget, hogy elkezdett ömleni a vér az orrából. Hát igen... néha megfeledkezem róla, hogy tanultam önvédelmet.
-Ezzel még nincs vége, majd meglátod!-azzal kirontott a helyiségből.
-Hát asszem legközelebb inkább hozok egy bokszzsákot neked, nehogy minket üss!-nevettük el magunkat Daniel viccén.
-Srácok, most már megyek haza, mert anyuék várnak. Majd holnap talizunk! Sziasztok!-mentem ki az épületből.
Már sötétedett és utáltam egyedül ilyenkor mászkálni. A szél csípte az arcomat, és szorosabbra húztam magamon a pulcsim.
Remek.. két napja járok ebbe a gimibe, és már két embert megütöttem. Azt hiszem, nem én leszek mindenki kedvence.
Míg ezen morfondíroztam, észre sem vettem, hogy rossz buszra szálltam fel. Gyorsan megnéztem a táblát, és kiderült, hogy lassan a város túlsó végén vagyok.
Leszálltam a járműről, és el kezdtem keresni a visszafele vezető járatot.
Míg nem egy hangos sikoly el nem térített egy sikátorhoz hasonló, sötét helyre. Egy lány lógott egy kampóra akasztva. Hiányzott az egyik lába, csak ruhacafatok lógtak rajta.
Már majdnem a segítségére siettem, mikor megláttam a sötétben egy világító szempárt. Felém közeledett. Kirázott a hideg, és nagyon féltem is, de nem hagyhattam a lányt cserben.
Fogtam valami éles tárgyat, és el kezdtem hadonászni vele:
-Tűnj innen és hagyd békén azt a lányt vagy különben leszúrlak!-kiáltottam remegő hangon. Nem tudom, hogy értette-e egyáltalán, de csak morgott egyet, aztán megcsattogtatta éles fogait. Hatalmas üvöltés következett, majd rám vetette magát. Körmei belekapaszkodtak a vállamba, és úgy döntött le. Sikoltozni nem tudtam, mert egyszerűen el ment a hangom. Hátsó lábain is kimeresztette az éles fegyverét, és éreztem, ahogy felszakítja combomon a bőrt, és belevág a húsomba. Kínomban hatalmasat ordítottam, majd megemeltem a kezem és a hosszú üvegszilánkot belenyomtam a mellső lábába. Visszatántorodott, majd elkezdte nyalogatni a felsértett területet, de észhez kapott és újra rám ugrott és a szájába vette a kezem, mikor egy sokkal mélyebb és fenyegetőbb hangot hallottam meg. A macska (vagy nem is tudom mihez hasonlít jobban) leszállt rólam. Én gyorsan rápillantottam a lányra, de már nem élt. Elkeseredtem, de fogtam magam és elfutottam, mielőtt még mindkettő vadállat egyben felfal. Fogalmam sincs mi történt, és hogy miért szállt le rólam az a lény, de egyelőre az érdekelt, hogy még élek és ha minden igaz haza jutok.