1.fejezet~ Jó kezdet,vagy mégsem?

Mikor megláttam a bestoni házunkat, azt hittem mindjárt sarkon fordulok és elmenekülök. A megszokott 3 szoba helyett most csak kettő volt, és ezek is akkorák, hogy csak az ágynak volt helye benne.A falak repedeztek voltak és egy kicsit befelé is dőltek, csoda, hogy még nem esett szét a ház. Felhordtam a dobozokat a szobámba, majd letelepedtem az ágyamra, mert nem volt kedvem kipakolni.

-Kicsim, siess a lefekvéssel, mert holnap mar mész suliba!- jött fel anyu a szobámba.

-Már holnap??? És hogy találok oda??- visítottam magamból kikelve, de ezt már nem hallotta meg mert már lent is volt a hálószobájában. Duzzogva mentem lefürödni, majd bő pólóban és bugyiban lefeküdtem az ágyamba.

° ____°

 Egész éjjel nem aludtam szinte semmit, így hatalmas karikákkal a szemem alatt ébredtem.Megmosakodtam, majd felkaptam a kedvenc kora-őszi ruhámat, fölé pedig egy pulcsit a hűvös reggelek miatt.

-Jó reggelt!!-kiáltottam a konyhába, de senki sem válaszolt, csak egy cetlit találtam a pulton. 

Csúcs....

 A munka megint fontosabb a lányuknál.Kicsit szomorkásan elindultam a suliba egy térképpel a kezemben amely a levél mellett volt. A suli hatalmas volt, zsúfolt és... lepukkant. A diákok csak úgy sereglettek befelé. az ajtón Életemben nem gondoltam volna,hogy egy iskolába ennyi diák is járhat. Ahonnan jöttem ott jó,ha 20 fő megvolt egy évfolyamban. Vettem a bátorságot, és bementem az épületbe, és  keresni kezdtem a termemet. Becsöngőre sikerült beesnem, majd végig pásztáztam a termet, hogy vajon hova is ülhetnék.

-Talán maga lenne az új diák?!-szakította félbe a nézelődésemet egy reszelős férfi hang. A kémia tanár volt az.

-Talán maga lenne Mr. Steel?!-kérdeztem vissza,mire az osztály felől halk kuncogásokat hallottam. 

A magas , őszes hajú férfinek elkezdett vörösödni a feje, és hangosan utasított, hogy foglaljam el a helyem egy magas, egész jóképű fiú mellett.

-Szia! Daniel Mcdoy a nevem...-kezdett rögtön a beszélgetésbe a padtársam.

- Ivy Strope vagyok...

-Ms Strope! Most már a nevét is megtudtuk, úgyhogy nem lenne kedve az órára figyelni, ahelyett, hogy Mr Mcdoynak illegeti magát?!-szólt közbe a kémia tanár.

 Pirulva csúsztam lejjebb, de Daniel csak mosolygott. A többi óra sem telt különösebben. Danivel sokat beszélgettünk, majd elbúcsúzott azzal, hogy haza kell mennie. Én is elindultam hazafelé. Épp hogy a parkoló végére értem, mikor valaki kiáltott.

-Héj! Te vagy az új ribanc? Még nem láttalak itt, de a segged egész jól riszálod.

Gyorsan megfordultam a tengelyem körül, és egy jó nagy pofont levágtam az illetőnek Hát nem kellett volna. Ő megfogta a csuklómat és elkezdte kitekerni, míg egy halk nyöszörgés el nem hagyta a számat.

-Én a helyedben nem tettem volna cica. Te is csak egy kis mocskos kurva vagy, mint a többi.

-Engedd el őt Justin! Ő még új, nem tudhatta.- mondta egy határozott női hang.Justin (mint megtudtam) elengedte a kezem majd egy lökéssel nekiestem a falnak, majd lecsúsztam a földre.

-Jól vagy??-jött hozzám a lány.

-Persze, de ez mi a francot képzel magáról?! Hogy ő bármit megtehet?-kérdeztem inkább magamtól mint tőle.

-Ami azt illeti nem csak képzeli. Ő Justin Bieber, és jobb ha nem ismered meg, bár szerintem ezek után lehet ,hogy több figyelmet szentel majd neked, úgyhogy az lenne a legjobb ha egy hétig nem bújnál elő a szobádból. Amúgy Julie Bieber vagyok,a húga.